A 'Nagyjaink bronzban' című pályázat-sorozat (történetét ld. a kapcsolt műlapon) második évében pályanyertes alkotás még a korábbi épület lépcsőházában lett elhelyezve, de most már itt, a tágas aulában látható.

Verebély Tibor (Verebélÿ) (1875– 1941) orvos, sebész, egyetemi tanár. Tanulmányait 1900-ban fejezte be, akkor avatták orvosdoktorrá a Budapesten. Ugyanattól az évtől a kórbonctani tanszéken kezdte meg működését, majd kórházi kórboncnok főorvosként dolgozott. Ezután Budapesten dolgozott a sebészeti klinikán. 1906-ban a Stefánia-kórház főorvosa, a fertőzéses sebészeti betegségek tanára, 1914-től egyetemi tanár. Több sebészeti klinika igazgatója, később (1938-1839) az egyetem rektora.
1939-től az egyetem képviseletében felsőházi tag. Kutatási szakterülete: a daganatok, a csontbetegségek, belső szervek sebészete, az alkat sebészi vonatkozásai. Tudományos működésének középpontjában a sebészi patológia megszilárdítása állt. Jelentős iskolát nevelt fel. 1922-től volt az MTA tagja.

„A betegség nem tüneti, nem bonctani fogalom többé, hanem biológiai fogalommá lesz, amelyben az alak, működés, együttműködés és alkat egymás mellé rendelt mineműségei az élő agynak.” Birtalan Győző: híres orvosok értékes gondolatai; Verebély Tibortól: http://mek.oszk.hu/05100/05117/pdf/birtalan_1.pdf

---