A színház épületében 14 mellszobor őrzi színháztörténeti nagyjaink emlékét, amelyek, az egykori Nemzeti Színház épületében álltak. A Blaha Lujza téri épület robbantása előtt ezek az alkotások a Bajor Gizi Színészmúzeumba kerültek, majd a 2002-ben történt átadáskor az új épületben nyertek elhelyezést.

Ezen az alkotáson a jelzett évszám: 1922. Mint, ahogy a Szoborsorsok 2004. évi kiadásában olvasom, ez a készítés dátuma, a Nemzeti Színházba, a Blaha Lujza téri épületbe 1936-ban került.

Az előcsarnokban öt mellszobor látható, a középpontban Madách Imre.
Nem mélyedek el Madách élettörténetében, irodalmi munkásságában, színháztörténeti jelentőségében. Összefoglalás olvasható róla a Wikipédia szócikkében http://hu.wikipedia.org/wiki/Mad%C3%A1ch_Imre


Köztudott, hogy a frissen épült színház avató előadása Madách Imre műve, "Az ember tragédiája" volt. Ez a mű önmagában kimerítene itt minden rendelkezésre álló keretet http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_ember_trag%C3%A9di%C3%A1ja

Az utolsó színből, az Angyalok kara:
"...
Tégy bátran hát, és ne bánd, ha
A tömeg hálátlan is lesz,
Mert ne azt tekintse célúl,
Önbecsét csak, ki nagyot tesz,
Szégyenelve tenni másképp;..."

És a vitatott, az akkori előadásban nem hallott zárómondat (az Úr):
"Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!"

---