Véletlenül vettem észre az ezen a műlapon látható négy darab, kettesével ismétlődő domborművet, de a véletlenek néha az ember kezére játszanak. Az épület ugyanis, amelynek homlokzatán, a hatodik emeleti ablaksor feletti supraportán ott találhatók ezek a domborművek, ugyanúgy Fried Miksa tervezésében (Fenyves István asszisztenciájával) és Kirschner József kivitelezésében valósultak meg, mint az a Lövőház utcai tömb, melynek bejáratait összesen hét darab, monumentális, álló téglalap alakú dombormű díszíti, és amelyeket néhány hete töltöttem föl. Mindössze két-három év választja el őket egymástól, ez a bérpalota 1938-ra készült el, a Lövőház utcai házak 1940-41-ben. A szerencse azonban önmagában semmi: igaz ugyan, hogy pillanatnyilag ismeretlen alkotója igen nagy valószínűséggel a Lövőház utcai tömbnél is ott dolgozhatott, mindez mégsem visz közelebb bennünket az alkotó személyét fedő rejtély megoldásához.

A szerencse tehát abban áll, hogy láthatjuk a sóskúti mészkőlapokból kirakott homlokzaton ma is feltűnő négy, ugyanilyen anyagból készült domborművet, mely valójában kettő, hiszen szabályosan ismétlődik a nő-férfi páros. Az épületet az egykori Vilmos császár úti Bérpalota Kft. építtette, a tematikus összefüggés a munka erőteljes világából merítő ábrázolás és megbízás között számomra tehát meglehetősen áttételesnek látszik. Hozzáteszem még, hogy az épület egykor kiváló helyen, a mai Bajcsy Zsilinszky út Nyugati téri betorkolásánál állt; itt működött az 1940-es években a Nyugati Gyógyszertár (kék betűkkel nyomtatott csomagolózacskói ma kikiáltási tételek), 1945-től egy ideig a Magyar Közlöny szerkesztősége és kiadóhivatala székelt az épületben. Amikor azonban a szintkeresztező közúti felüljárót az 1980-as években építeni kezdték, presztízse hamar leromlott, noha portálja, kapubejárata, homlokzatának kiképzése meg a félkördomborművektől származó többlet a mai napig teli szájjal ordítja: rendkívüli vagyok!

---