Az egykor Sopron vármegyéhez tartozó kisközség, Borsmonostor (Klostermarienberg) fő utcája mindössze két kilométerre van a magyar határtól. A település a középkorban fontos szerepet játszott a Nyugat-Dunántúl kultúrtörténetében. Az itteni ciszterci apátságot Domonkos szlavóniai bán alapította 1195-ben. Első kegyura Domonkos bán fia Bors volt, innen ered a Borsmonostor név is. Ez első évszázadokban a heligenkreuzi főapátsághoz tartozó monostort a török 1532-ben teljesen elpusztította. A falu később a Kanizsai, majd a Esterházy családé lett, akik 1680-ban az apátságot újra felépítették és a lilienfeldi ciszterciekre bízták.
Az apátság bejáratáról mintegy 300 méterre, a Hauptstrasse és a Waldgasse találkozásánál álló Szentháromság oszlop a XVIII. század elején készült. Az alkotás szobrászati része két elemből áll, a magas oszlopra helyezett "Gnadenstuhl"-ból és a posztamensen elhelyezett szobrokból. (A Gnadenstuhl kifejezést nehéz magyarra fordítani.)
Az oszlop tetején az Atyaistent látjuk ülőhelyzetben, feje mögött a szentháromság szimbóluma jelenik meg. Az Atya T alakú keresztet tart, amelyen a megfeszített Fiú (Jézus) látható. A Szentlelket egy galamb jelképezi.
A posztamensen három óvó, bajelhárító szent szobrát helyezték el, Szűz Máriáét ("általános" segítő), Szent Flóriánét (védelem tűzvész ellen) és Szent Sebestyénét (védelem a pestis és más járványok ellen).
A szobrok valamelyik nyugat-magyarországi (talán soproni) vagy ausztriai műhelyben készülhettek.

---