Őszintén szólva alig vártam már, hogy beinduljon a Köz-tér-kép, és a feltölthető képek száma 9-ről 12-re emelkedjen. Régi adósságomat tudom törleszteni így, ez az adósság még Bercinek szól, és abból az időből való, mikor az egykori Drasche-téglagyár területén felépített Gubacsi lakótelep régi szektorának szép kerámia kapudíszítéseit keresgettem. Az ottani geocache-os link az itt látható hat erkélydomborműből megmutatott kettőt, ezeket megtaláltam a valóságban is még májusban, azóta próbáltam utánajárni a mű adatainak. Nem sok sikerrel, mondhatom.

Kiindulási pontom az alsóbb domborműveken az utcáról is jól kiolvasható mesterjegy volt (Huszár, végig nyomtatott nagy betűvel, benne az s írott kisbetűvel). Az erkélydomborművek az igen jó minőségű, szép téglaborítással fedett homlokzatán szabályosan szimmetrikus épület középrészén helyezkednek el. Sokáig nézegettem őket, mi lehet ezeknek a karakteres, erőteljes műalkotásoknak a közvetlen tárgya; a kor szellemének megfelelően az ipari munkásság mellett az öltönyös értelmiségi és a dolgozó parasztság is jelezve van a domborműveken, s volt néha olyan gondolatom is, hogy a közvetlen téma nem is az egykori téglagyárhoz kötődik, hanem az innen pár száz méterre, a Duna túloldalán folyó ipari vas- és fémműveléshez.

És ehhez hasonlóan minden más bizonytalan. A felállítási évszám, a felhasznált anyag (ez könnyen lehetséges, hogy inkább valamilyen kerámia, egy helyen a képekből látható, hogy kis darab le van törve az egyik domborműből), a sorrendjüket sem tudom pontosan rekonstruálni, mert a fák miatt nem egymás után fényképeztem őket, és már elfelejtettem, hogyan. Még a stílussal sem vagyok teljesen elégedett. Azt hiszem, a művészettörténet éppen az ilyen és az ehhez hasonló művekre állapította meg a "szocmodern" kategóriát - dehát nálunk, a lapon ez nem pipálható, nincsen. A hat gyönyörű erkélydombormű viszont biztosan van, a tél felé közeledve, a lombjuk vesztett fák között egy darabig egyre jobban láthatóan.

A lentebbi hozzászólásból, amit külön köszönök, kiderül, hogy az épületet Nászay Miklós, Schall József és Weltzl János tervei alapján nyugdíjintézeti bérháznak építették 1940-42 között, a Tér és Forma hivatkozott számából az is kiderül, hogy Huszár Imrén kívül Pándi Kiss János is közreműködött az erkélydomborművek megalkotásánál. A cikk az anyagot klinkertéglának adja meg - ez alighanem különbözik attól a fogalomtól, amit ma ezen a néven közkeletűen ismerünk. Az új adatok a fent elmondottak lényegét csak kis mértékben változtatja: az 1930-40-es évektől szerte Európában (és a nyugati felén is) készültek hasonló, a munkát, a munkás vagy munkát végző embert bemutató ábrázolások. Egyértelművé teszi viszont, hogy ennek az épületnek genezisét tekintve nincs köze a tőle pár tucat méterre felépült lakótelephez.