Többalakos kompozíció. Ülő ősmagyar vitéz mellett álló, páncélos hadfi kezében karddal, alattuk elesett török harcos, felettük szárnyas angyal, amint éppen a kürtjébe fúj.

Az alkotó Senyei Károlyról elég kevés információ van a szakirodalomban. Az interneten még kevesebb. Még Lyka Károly Szobrászatunk a századfordulón című könyvében sincs róla csak egy-egy fél mondat más típusú alkotásainál.

A konkrét alkotásról leginkább Prohászka László: Budavári szoborkalauz című könyvéből lehet informálódni. Részletek innen:
'A két alkotás a századforduló táján került ide....Érdekes megfigyelni, hogy a művész milyen nagy hangsúlyt helyezett az épülethez való alkalmazkodásra, hiszen a két alkotás inkább kiegészíti egymást, jóllehet a téma - a béke és a háború - igazán kiáltó ellentéteket hordoz. ...
...a Háború sisakos angyala fújja harsonáját. Lejjebb, a győzelmet jelképező férfialak, kivont karddal, teljes fegyverzetben. Lábát az elesett harcos törött pengéjű szablyáján nyugtatja. Mellette, duzzadó erejű, ősmagyar férfi, kezében buzogánnyal, a harckészséget szimbolizálja. A szoborcsoportot a győzelemre utaló tölgyfalombok veszik körül. A mészkőből faragott, talapzatra vésett dombormű sisakot és más harci eszközöket ábrázol.
Mindkét kompozíció mozgalmas felépítésű, markánsan formált, élethű alakokkal, a XIX. század vége romantikus, historizáló stílusában.'

Az alkotó műveit talán itt, a szoborlapon sikerült összegyűjtenünk, megmutatni a nagyvilágnak.