Amikor a nyáron nyaralni készültem, tudtam, hogy Esztergomba is elvet majd a jó sors. De azon túl, hogy megnézegettem Barta Zoli ottani feltöltéseit, két dolgot határoztam el. Mindenképp szeretném lefotózni a Medgyessy Ferenc Szent István szobrát, és hogy nem akarok belekontárkodni a város anyagába. Bocsánat Zolitól, hogy ezt most mégis megteszem, de ennek a nagyon szép síremléknek nem lehetett ellenállni. Először persze megnéztem a kincstár kiállítását, felmásztunk a toronyba, és végül hűsölésként tévedtünk le az altemplomba. Ott viszont találtam pár csodaszép szobrot, még ezen kívül is.

A bazilika altemplomában az Esztergomban eltemetett érsekek, kanonokok sírjai, sírkövei találhatók. Az altemplom rotundájában nyugszik többek között Károly Ambrus, Rudnay Sándor, Kopácsy József, Scitoczky János, Simor János, Serédi Jusztián, Mindszenty József hercegprímás, Lékai László prímás, és Csernoch János hercegprímás is.

A wikipédia úgy fogalmaz, hogy Nagy-Magyarország utolsó hercegprímása volt. 1927. július 25-én hunyt el Esztergomban. A főszékesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.
További részletes életrajza: http://hu.wikipedia.org/wiki/Csernoch_J%C3%A1nos
A síremlék hatásos megjelenését szerintem a két teljesen ellentétes anyag használata adja. Az érsek hófehér, márvány (a mozdulatlanságot jelképező) alakja mellett a hatalmas szárnyaival védekezően, szinte átkaroló, óvó bronzangyal nem is lehetne nagyobb ellentét.