A színházban felállított, korábban a Blaha Lujza téri épület lépcsőfeljáróját díszítő mellszobrok egyike a fiatalon elhunyt színészt ábrázolja.

Halmi Ferenc (1850–1883) árva volt. Már tizenöt évesen Szilágyi Béla aradi társulatához szerződött, akikkel 1867-ig játszott Gyulán és Marosvásárhelyen, majd több társulat tagja volt.
1873-ban szerződtette a Nemzeti Színház. Játszott énekes szerepeket is, de a Nemzetiben örökölte Szerdahelyi Kálmán szerepkörét.
"Szerepeiben a lágyabb és sötétebb színeknek, az eleganciának és természetességnek egyaránt helye volt. Játékában a finom könnyedség fanyar humorral párosult. Beszéde tiszta és érthető, mozdulatai élénkek, de természetesek voltak. Nem nagy terjedelmű hangjával varázslatosan tudott bánni, lírai és drámai volt egyszerre, a legszélsőségesebb érzéseket és indulatokat is árnyaltan tudta megszólaltatni." (1)

Rövidre szabott pályafutása alatt az "obligát francia drámai és vígjátékfigurák mellett" (2) nem mindig jutott jelentős szerep számára, de ezek közül kimagasló volt a Figaró (Beaumarchais: A szevillai borbély) főszerepe.

Két általa fordított színművet és egy kéziratban megmaradt egy-felvonásos vígjátékot is előadtak a Nemzeti Színházban (utóbbi egy francia szerző vígjátéka alapján).
Utolsó időkben Olaszországba utazott gyógykezelésre, de nem tudtak segíteni rajta, hazajövetele után meghalt.

---