A török uralom után elnéptelenedett az ország és újra be kellett népesíteni, a földeket pedig művelni kellett. A Habsburg királyság éppen ezért telepeseket hívott az országba. Főleg kézművesek és parasztok érkeztek Badenből, a Rajna és a Mosel folyó környékéről… majd a Duna mentén telepedtek le. Később "dunamenti" sváboknak nevezték őket.
A második világháború idején a magyarérzelmű svábok és a volksbundisták között komoly ellentétek keletkeztek. Ezért a bekövetkezett kitelepítés először a volksbundistákat érintette. Közülük legtöbben Dél- Németországban telepedtek le. A Villány- Siklós környékéről kitelepítettek a Fils folyó melletti Eislingenben leltek új hazára.
A két település közötti partnerkapcsolat kiépítése érdekében már 1981-ben megtörténtek az első lépések. A partnerkapcsolatot igazoló hivatalos okirat aláírására 1989. április 30-án került sor Eislingen városában. A végleges okirat Villányban 1990. május 26-án írta alá a két település polgármestere, Günther Frank Eislingenből és Maurer György Villányból.
Villány és Eislingen baráti kapcsolatát szimbolizálja az Eislingen-téren elhelyezett ún. Barátságkút. Ez a díszkút a nagyharsányi szoborparkban tevékenykedő Farkas Ádám művész és tanítványai tervei alapján készült. A kút az Eislingen-tér közepén áll parkkal és padokkal körülvéve. Az avatási ünnepségen a két település polgárai és polgármesterei vettek részt. A ceremónián idején a kútból fehér és vörösbor is folyt. Az avatási ünnepségen egy a barátságot szimbolizáló fa elültetésére is sor került.

---