A város vörösbor kereskedelmét szolgáló vasút 1883-ban indult a Budapest-Szekszárd vonalon, majd 1897-ben a Szekszárd-Bátaszék szakasszal bővölt. Épülete akkor kicsi és falusias volt, mai képét a 30-s években öltötte fel.
Gyerekkori emlék az állomás váróterme: a tömeg, a hosszú sor a pénztárnál, és Szabó Dezső otthonos hangulatú képei. Ezek a sárközi népéletet ábrázoló falfestmények http://www.tolnaart.hu/vasuti/ az idők viharát nem tudták túlélni.
A szekszárdi vasútállomás műemlék jellegű épületének felújitása során Szabó Dezső megrongálódott faliképei helyére Patay László Munkácsy-díjas festőművész pályázatot nyert pannói kerültek.
Patay életművében gyakoriak az ilyen összefoglaló jellegű, több alakot és kép a képben kompozíciókat ábrázoló táblaképek. Szabó Dezső festményének témájához hasonlóan, Tolna megye hagyományait, az utazó ember sorsfordulóit jelenítik meg.
A jobb oldali a város, a bal oldali a környék jellemző, mai és régi idők képeit ábrázolják: dolgozó vagy népviseltbe öltözött táncoló embereket, falusi arcokat, Szekszárd szellemi életének neves személyeit, jellegzetes tájat vagy városképet.
Az egyenként harminc négyzetméteres táblaképek (tempera) a város rendelésére készültek. ^[2] Az Artportálon Pannók címmel vannak jelen. Az alkotás itt regisztrált címe Töttős Gábor mesélő útikönyvéből származik. ^[1]

---