Úgy egy-másfél éve, más témával kapcsolatos kutakodásaim során, találtam egy cikket (ld. forrás/1), ahol megemlítik, hogy Marton László egy szobrot "alkotott" a Nemzeti Szálló részére, ami Blaha Lujzát ábrázolja.

Az egész környék, így a szálló is a színésznőről szól. Magát a teret 1918-ban a XIX. század híres művésznőjéről nevezték el, mégpedig azért, mert a Rákóczi út és Erzsébet körút sarkán lakott, szemben az (egykori) Nemzeti Színházzal. A színház közelsége adta a szálló nevét, az "ügy" jelképe a "nemzet csalogánya"-ként ismert Blaha Lujza, aki nemcsak, hogy játszott a Nemzetiben, 1901-től örökös tagja lett.

Csakhogy a fent említett cikk éppen arról szól, hogy a 2008-ban bezárt, nagy múltú szálló (története olvasható u.ott) "eladó", nincs gazdája. "A munkálatok megkezdésekor 2009 nyarára tették a megnyitás lehetséges idejét, később ez 2010 márciusára módosult, ám a munkálatok leállásával ez az időpont is ellehetetlenült." Gazdasági válság... Sem az ilyen méretű megújításnak, sem egy reménybeli vevő jelentkezésének nem kedvez.

De a remény, nem hal meg (pontosabban csak utoljára), így ahányszor arra jártam, benéztem. Üres volt, élettelen. Az ajtón egyetlen papírdarab hirdette, ki az értesítendő vis major esetén (egy biztonsági szolgálat, aminek – ezek szerint – nem volt jelen képviselője).

Most pedig olvasom az Építészfórum oldalán, decemberben megnyílt a szálló. Nem történt újabb tulajdonosváltás, a cél, hogy "ismét a magyar kulturális élet szerves részévé váljon". Ugyanitt: "A felújított szállodába készült Márton László szobrászművész Blaha Lujza szobra. "
Kis ellentmondás, ez így lehetetlen, hiszen 2010-ben biztos, létezett a szobor, de főleg: sajnálatos módon az alkotó már 2008-ban meghalt.

Mindez nem tarthat vissza, elmentem, sőt bementem a ragyogó szállóba. A szoborról semmi más adatom nem volt (az eredeti felállítás is "becsült" adat). A bejárattal szemben, egy megnyitott fal üregében áll, kb. feles méretű, teljes alakos bronz alkotás. A szerepet nem tudtam beazonosítani, de a testtartás, a korabeli ruházat és a hanyagul tartott lornyon (!) méltóképpen idézi a nagynevű művésznőt és a kort, amit jelképez.

---