Feledhetetlen gyerekkori emlékek vezetnek a Remete-kápolnáig nyúló pincesoron a bor utcájába, ahol a szürkés alkonyatban bandukolva az ósdi környezetű pincék, présházak, alacsony és öreg házak emlékeim idő fakította képeit és halvány színeit a szurdikokba és mesélő utcanevű völgyekbe torkolló felsővárosi Bocskai utca és az utcavégi kertes házak vaksi és törött tükörként verik vissza. A fafaragású ház egy tükördarab. Az utcasarkon álló Hébéres a bortermelőket, szőlőgazdákat, a vidék borkulturáját idézi. Nekem nagyszüleimet is.