Udvard Érsekújvártól 9 kilométerre fekvő település. 1946 és 1948 között a korábban színmagyar községből 1200 magyar nemzetiségű lakost kitelepítettek, helyükre szlovákok érkeztek.
Magas kőoszlopon nyitott tenyeret látunk, benne egy emberi szem. Az emlékmű körüli botlatóköveken, annak a 69, nagyobb részt magyarországi településnek a neve olvasható, ahová az elűzötteket telepítették. (A feliratok között szerepel Dachau neve is, ahová korábban az Udvardon élő zsidókat hurcolták el, illetve voltak olyan magyarok, akik a csehországi Szudéta-vidékre kerültek.)
A emlékművet készítő Lebó Ferenc az egyik Magyarországra telepített udvardi család leszármazottja.
Az alkotás értelmezéséről:
A kőből kiemelkedő kéz süllyedésre, elmerülésre utalhat. Ebben az esetben egy közösség süllyedéséről, szétszóratásáról van szó. (Lásd pl.: "sírt, hol nemzet süllyed el")
A szemmel nehezebb a dolgom. Talán a szem maga az alkotó, a látó, láttató, aki személyes viszonyulását is ki kívánja fejezni. Azonosul a közösséggel. (A tenyerébe helyezi magát.)
A szem lehet a Mindenható (és mindent látó) szeme is. A szinte háromszög szerű felső szemhéjból is következtethetünk erre. A szem őrködik az elhurcoltak felett. Tágabb összefüggésben az Isten szeme az áldozatok megdicsőülését jelenti.
Amikor 4-5 éve először láttam az emlékművet, "első blikkre" a szemről a fájdalom jutott az eszembe. A szem a legérzékenyebb testrészünk. Akkor arra gondoltam, hogy a szem ábrázolása alkalmas a fájdalom kifejezésére is.

---