A Mafra-palota épületegyüttese (bazilika, kolostor és királyi palota) Portugália legfontosabb, olasz neoklasszikus hatást tükröző barokk műemléke. Elülső részét a kéttornyos székesegyház foglalja el, mögötte, vele párhuzamosan húzódik a ferences rendi kolostor.
A monumentális palotát V. János portugál király http://hu.wikipedia.org/wiki/V._J%C3%A1nos_portug%C3%A1l_kir%C3%A1ly építtette hálából, amiért felesége, I. Lipót német-római császár és magyar király leánya, Mária Anna főhercegnő http://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1ria_Anna_portug%C3%A1l_kir%C3%A1lyn%C3%A9 három éves házasság után gyermekkel ajándékozta meg.
A bazilika szoborgyűjteménye neves olasz mesterek alkotásaiból áll.
Magyarországi Szent Erzsébet apácaöltözékes, szandálos, csaknem 3 méter magas, Sintra-környéki jellegzetes, lioz nevezetű márványból faragott szobrát a palota főbejáratától jobbra, az egyik fülkemélyedésben látjuk. Bal kezét kitárva tartja, jobbjában hercegi koronát és keresztet szorít magához.
Az egészalakos szobrot a szakértők és repertóriumok egyöntetűen Giovanni Battista Maini (1690-1752) olasz szobrásznak tulajdonítják.
1999-ben restaurálták.
A kolostor építésének történetét a XVIII. század első harmadának valóságos történelmi környezetébe helyezve, valós történelmi események és alakok ábrázolásával olvashatjuk a legsikeresebb Saramago-regényben (José Saramago: A kolostor regénye. Európa, 2007.).

---