Nem tudom, hogyan/miért jutottam a Plébánia honlapjára. A templom történetét olvasva találtam rá: az un. Szent Sír Kápolnában "láthatjuk Varga Imre szobrászművész Pieta alkotását".

Kicsit nyomasztó érzés volt az óriási területen rendezetten, de szorosan elhelyezett urnafülkék között keresni az alkotást.
A mű Máriát és a halott Jézust ábrázolja. Megvallom, a számomra "klasszikusnak" ismert kettőst vártam, ahol Mária ölében tartja halott fiát. Nem így történt. A magyarázat, ill. az értelmezés Harangozó Márta albumából:

"Egy legenda szerint a halott Krisztust, miután levették a keresztről, széles, lapos kőre fektették, gyászlepellel takarták. Ennél a ravatalul szolgáló kőnél siratja el az édesanya egyszülött fiát. Krisztus sírbatételét, mint szakrális témát a bizánciak fedezték fel és ábrázolták. Ebből alakult ki és vált önálló képi látvánnyá Krisztus siratása. (...) A későbbi változatokon Mária a halott Jézust ölébe veszi. (...)
Varga elválasztja egymástól Jézust és Máriát, s ezzel a kompozíció egyenrangú alakítói lettek. Jézus testét lenvászon lepel fedi, csak arca és oldalához szorított karja látszik. Varga ábrázolásában nem a stigmák tapintható jelenvalósága a döntő, hanem a leplen át kirajzolódó csontos test egészének látványa, a világ bűnbocsánatának záloga. (...)
Mária féloldalt, Jézus lábánál áll. Már nem fiatal. Nyugodt, a bánat fenségétől komor arca azt érzékelteti, hogy a jajveszékelő gyász után elfogadta a megváltoztathatatlant. (...) Varga Máriája illúziók nélküli megtört asszony. Mintha nyugalmát éppen az adná, hogy biztosan tudja, minden a régiben marad, de néha jó azt hinni, hogy olykor többek és nemesebbek tudunk lenni, mint amilyenek valójában vagyunk ..."

---