Az egykor a Blaha Lujza téri épület lépcsőfeljáróit díszítő mellszobrok a mai Nemzeti Színházban láthatók. A bejáratnál került elhelyezésre a Bajza Józsefet ábrázoló alkotás is.

Bajza József (1804–1858) költő, színigazgató, kritikus, az MTA és a Kisfaludy Társaság tagja. Ő volt a Nemzeti Színház (akkor még Pesti Magyar Színház) első igazgatója, nevéhez fűződik a színház működési elveinek. kidolgozása is. Kritikusi "vénája" azonban sok konfliktust szűlt, ezért lemondott. 1847-48-ban visszatért, mint aligazgató, a drámabíráló bizottság tagja volt.

Az 1848-ra kialakuló események kapcsán Kossuth híveként visszavonul az irodalmi és színházi élet területéről, politikai publicisztikai írásaira fordítja energiáját, majd a Kossuth Hírlapja című forradalmi napilap főszerkesztője.
A forradalom után bujkálnia kell. Ez a szorongással teli időszak kikezdi idegrendszerét. A rémuralom végeztével visszajöhet ugyan Pestre, de továbbra is mellőzött ember. Elméje lényegében elborult, ez az állapot némi ingadozással haláláig tartott.

Az irodalmi arcképcsarnok bemutatásából: "Neve fennmaradt. De főleg a kritikust szoktuk emlegetni, meg a szerkesztőt, meg a forradalmi publicistát. Egész egyénisége ennél is több. Hozzátartozik filozófiai, esztétikai képzettsége, népművelő hevülete, szervezőtehetsége és irodalomszervező hajlama, meg nem alkuvó gerincessége, igazi irodalmi vezéregyénisége. És még így sem teljes a kép, ha megfeledkezünk a költőről, az almanachlíra klasszikusáról, aki a hazai szentimentalizmusból indul, onnét érkezik el a diadalmas romantikáig, hogy továbblépjen Petőfiékhez. A Petőfi előtti fél évszázadnak ő az egyik irodalmi főszereplője."

---