A síremlék a Kerepesi temető (Fiumei úti sírkert) 33-1-18 sírhelyén áll.
A bronz portré mellszobor Tóth Julianna alkotása: P. Márkus Emíliát, az ifjú színésznőt, a "Szőke Csodát" ábrázolja a színpadi függöny elött.

Márkus Emília (Szombathely, 1860. szeptember 10. -- Budapest, 1949. december 24.) színésznő, a NEMZETI SZÍNHÁZ ÖRÖKÖS TAGJA, a Színművészeti Akadémia tiszteletbeli tanára.
1875-ben, 15 évesen lépett először színpadra a Várszínházban, Dumas: Alfonz úr c. darabjában (Adrienne szerepében).
1877-ben szerződteti a Nemzet Színház.
Első szerepe: (17 évesen) Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia).
Első férje: Pulszky Károly művészettörténész - így a korabeli színlapok plakátjain P. Márkus Emíliaként szerepel.
Blaha Lujza (a Nemzet Csalogánya) és Jászai Mari (a Nagyasszony) mellett Márkus Emíliát "Szőke Csoda"-ként emlegették.
Legendás hajkoronájáról Bródy Sándor tanulmányt is írt.
Móricz Zsigmond és Ady Endre is rajongott művészetéért.
Számos magyar és világirodalmi nőalak megformálása fűződik a nevéhez.
Salomét táncolta az első magyar némafilmben, melynek címe: A tánc.
1947 nyarán a Nagymező utcai Vígszínházban verseket mondott a 87 éves művésznő.
1949-ben a balatonfüredi kórházban is versekkel búcsúzott, de akkor egy rövidzárlat miatt félbeszakította szavalóestjét. 1949. december 24-én hunyt el.
Cenner Mihály írja róla: "mindig volt benne valami játékosság... és élete fogytáig ingerkedő kacérság. És mindez a női, az asszonyi bájnak leírhatatlan és kimondhatatlan varázsával együtt."
Paulay Erzsi színésznő mondta egyszer: "ha Márkus Emília meghal, szegényebb lesz a világ és fejfájára rá kell írni: meghalt a báj...".
Leányai: Pulszky Tessza színésznő és Pulszky Romola írónő, táncos a világhírű balettművész Vaclav Nyizsinszkij felesége volt.

---