Agapéra hívták a kórust fellépés után. A kapun belépve, jobbra fordulva van a plébánia bejárata. A kórus megtorpant, szólongattak: mindenhol szobrok! A stílus egyértelmű, a feliratot olvasva igazolódott: a Szervátiusz múzeum bejáratánál voltunk. Gyorsan illett bemenni, a kertben – a múzeumban – száz körüli alkotás körben elhelyezve, kisebb-nagyobb szobrok sora várt. Néhány fényképre futotta.

Kifelé jövet sikerült ezeket a felvételeket megcsinálni, már sötétedés-tájt és kapkodva. Akkor már a busz várt bennunket, méghozzá tilosban.
Itthon kutattam, eljutottam Szervátiusz Tibor honlapjára, megtaláltam az Alapítvány elérhetőségét. Levelemre már másnap reggel megérkezett a válasz: az alkotás címe, az alkotó és évszám. Köszönöm Szervátiusz Klárának!

Két szobrász: apa és fia, két portré, egy alkotás, egy ügy, egy múzeum, ill. annál is több. Beke György írásában olvasom: Szervátiusz Jenő betegsége miatt Pestre utazott (1978) fiához, ahonnan azonban már nem tért vissza Kolozsvárra. Művei házának műtermében maradtak. A műteremre azonban "igényt tartott" más. Részleteket ld. a forrásnál jelöl cikkben.
A műteremben rekedt alkotásoknak és Tibor fia ugyancsak Kolozsvárott készült műveinek ad otthont a Szent Mihály Plébánia kertjében létesített múzeum, ami ingyenesen látogatható.

"Czirják Árpád... az egységet állította helyre a plébánia virágos udvarán. Szabadtéri múzeumot rendezett be a szobroknak, kőbe, fába faragott fájdalmaknak – ez az alapvonása Szervátiusz Jenő művészetének – meg néhány Kolozsvárott maradt Szervátiusz Tibor-alkotásnak, robusztus portréknak, az életerő megjelenítésének. (...)

Végigtekintek az „eresz alatt” sorakozó szobrokon, és az egység nyűgöz le, mint a műtörténész Banner Zoltánt, még 1972-ben: „Szobrászatában a valóság önéletírásként jelentkezik, s éppen ez a folyamjelleg szabja meg sajátos, egyedülálló helyét művészetünk történetében. Szobrai hasonlóképpen születnek a balladákhoz. Lehet, hogy ideig-óráig magában hordozza a témát, rendszerint azonban úgy tör fel keze alól a szobor, mint a nótafák ajkán az új variáció: formája ugyan majdnem azonos a sorozat (például a Madárdal-sorozat vagy a Hegyi emberek és történetek-ciklus stb.) előző darabjaiéval, kifejezésében az új élmények, másfajta szenvedések vagy feloldások mámora uralkodik, s ezek az új »sorok« (szinte kimutathatatlan részleteltérések) kínálják az alkalmat a ballada újramondására, mely másról szól ugyan, de a balladamondót örökíti meg. Mert ő is, mint a nótafák, úgy azonosult minden időkben a közösség sorsával, hogy csupán abban különbözött a közösség többi tagjától, amennyivel tömörebben és kifejezőbben, tehát művészileg mondta és mondja el dolgainkat.”

Ez a közös tulajdonban lévő magánmúzeum a Szervátiusz-szobrok folyamjellegét állította helyre, művészi hitellel és alázattal."

---