Svábos öltözetű középkorú férfi lépi át kapuját. Mozgásában megállva visszatekint. Messzire indul, hátizsák a hátán kezében "batyu". Kapuja míves, a vallásosságát megjelenítő keresztet és a folytonos életerőt mutató szőlőt faragta rá az alkotója. A födémen 1947 olvasható az oszlopokon német és magyar felírat. A kapu egy kövezett halmon áll, háttérben a templom.
A búcsúzó életnagyságú bronz, a kapu mészkő, a halom bogdányi kő.

Kitelepítési emlékmű, mely magán hordozza az alábbi idézet értelmét és tudatosítja, hogy az idézet szavainak "ütései" 50 évnyi elhallgatással sem merültek feledésbe.

„A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen"- Kovács Imre megnyilvánulása a Szabad Szó, 1945. április 10-i számában.

Az emlékmű állításának történetét részletesen a Bogdanyi-Hirado-2017.-marciusi számában (12-13. oldal .) ismerheted meg, Bonifert Ferenc írásában. ^[1]

---