"Leírás és a Te sztorid", írja egy sorral feljebb a "kitöltési segédlet".

Ezek szerint az én Mórás "történetemet" is leírhatom ide.

Germanék üzlete és kocsmája 150-200 méterre esett Lónichék szódakészítő műhelyéhez. German úr a falu gyerekeivel oldotta meg a szódásüveg szállítását oda-vissza. 3-4 szeri út fizetsége 2 szem málna alakú, vagy ha az nem volt 1 szem narancsgerezd alakú és ízű nagyobb cukorkaszem volt. Üzletében mindig volt szódavíz.
Édesanyám bevezette szokás volt családunkban, hogy ha valaki ajándékba kapott valamit, vagy "megdolgozott" érte, az eredményt haza kellett vinnünk és azt ő elosztotta 5 felé. Az egy szem cukorkát is. Az egy darab körtét is, a három szem szamócát is.
Ezután kezdtem én iskolába járni. Rubint tanító bácsi nem értette meg miért tiltakoztam én "A másik csaló" novella címe, Deák Pétör megcsúfolása ellen, hogy hogyan lehet őt és húgát csalónak nevezni.
(a novella:http://www.kendy.eoldal.hu/cikkek/mora_ferenc_novellai_kendy_iras_vers_idezet.html
Móra névre, képre, szóra, Pétör, Rubint Ernő, a gyermekkorom elosztott cukorka szemei mindig eszembe jutnak. Furfangos Cintula már hab a tortán.
Jó, hogy sok-sok Móra Ferencről elnevezett iskola van hazánkban.

A dombormű a korosabb, de kunarcús Mórát ábrázolja.
Az iskolát a véletlen hozta utamba, ha már ott volt, betértem.