Szokásom, ha egy művész életrajzát megnézem, kicsit utánanézek az alkotó tevékenységének is. Ilyenkor pedig óhatatlanul találok valamit, megnézem az elérhetőséget is, aztán előbb-utóbb elindulok.
A találat (itt az Artportal-ról): "Múzsák (plasztikus falikép, 1994, Budapest Artisjus-székház". A műfaji besorolás egészen sajátos definíció, mint ahogy az alkotás is az, de a művész keze alól kikerülő társai szintén.

Most más felé mentem, de eszembe jutott, régóta halogatom az akkor éppen elérhető távolságra lévő székház meglátogatását. (Útvonal-módosítás, engedély-kérés a helyszínen.)

A művész sajátos technikájáról (ugyancsak Arportál): "...Művészetének legfontosabb alkotásegyüttese a szobrászat és a festészet eszközrendszerét és hatásmechanizmusait ötvöző domborművek sorozata, amely kompozíciókon általában olyan negatív testlenyomatok jelennek meg, amelyeknek festésmódja a domborműszerű illuzionisztikus hatást hangsúlyozza..." Az anyag lehet agyag, gipsz, vagy poliészter, ill. temperát, vagy olajfestéket használ.

A falikép valóban dombormű, mutatja a fent idézett több-dimenziós hatást keltő elemeket – kibővítve azonban azzal, pozitív domborulatok, valós alakzatok is láthatók.
Tartalmát tekintve a többnyire nőalakokkal ábrázolt "múzsák" kavalkádjából szembetűnő a zenei ág túlnyomó jelenléte – figyelemmel a megrendelőre. Képviselteti magát azonban több társművészet is: az építészet egy korinthoszi oszloppal, a szobrászat a Szárnyas Niké szobor megjelenítésével, akinek lábánál egy férfialak (nekünk háttal) látható... talán a néző/hallgató.
A bika... nagyon elgondolkodtatott, több "üzenete" is lehet. Ősi kultúrákra utalhat, másrészt Picasso festményeinek jellegzetes motívuma.

Az alkotó honlapjának nyitólapjáról: "Minden reggel, amikor kinyitom a szemem, világos van és látok, megszületik bennem a néző. A néző a fontos, aztán a művész. A nézőnek kell tehetségesnek lennie!"

---