Ezt az alkotást az iglói csata emlékére állították.
1849. február 2-án délután a magyar honvédsereg Guyon Richárd ezredes vezetésével bevonult Igló városába. Az éjszaka folyamán a Lőcsén állomásozó császári katonaság egy zászlóalja, Julius Kiesewetter őrnaggyal az élén, megtámadta a honvédcsapatokat. Az osztrák őrnagy abban a hitben volt, hogy az Iglóba bevonult magyar egységek létszáma csekély, ezért döntött az éjszakai rajtaütés mellett, amivel igencsak meglepte az alvó honvédeket, és a városban óriási zűrzavar támadt. A hajnalig tartó csatában végül a magyar túlerő legyőzte a császári katonákat, és kiűzte őket a városból, de óriási volt a kár, a rombolás. Leégett a templomtorony, a harangok megsemmisültek, a főtéri házak a lángokban pusztultak el. A harcokban 53 magyar honvéd halt meg, akiket közös sírban temettek el.
Az emlékművet 1919. március 16-án megrongálták. „Az emlékmű kis kápolnájából a magyar cimerrel díszített hamvvedret ismeretlen emberek még 1919 március 15-én kiszakították, az emlékműveit azonban az akkori ötventagu, szlovák többségű nemzeti tanács egy hangú határozata értelmében, amelyet a két magyar tag javaslatára hoztak meg, továbbra is meghagyták régi helyén.” – írta a Prágai Magyar Hírlap.
1936. november 19-én végleg eltávolították.

---