Azt hiszem, ez a téma akkor fogott meg igazán, amikor találkoztam az alkotóról szóló, kiadásakor naprakész, ma már kicsit réginek tűnő kis könyvvel, aminek címlapján is egy jellegzetes, "meleg pirosas színvilágú" samott relief-részlet látható. Vác pedig nincs nagyon messze... Ezzel együtt eltartott egy ideig, amíg neki indultam... miután levélben érdeklődtem, engedélyt kértem és kaptam az intézmény igazgató asszonyától.
Kis, futó csalódást okozott, hogy megérkezésemkor, az előre egyeztetett időpontban a színházterem melletti folyosó (most itt kiállítás volt látható) zárva volt. Kérésemre azonban azonnal kinyitották és világítást is kaptam.

Schrammel reliefje a lapon talán új színben tünteti fel őt, pedig az alkotás stílusa a művész munkásságán belül nem egyedülálló.
Engem viszont megkapott az a kavalkád, ami a formák legnagyobb változatosságát mutatja, miközben lendülete, mozgalmassága, lüktető, hömpölygő ritmusa lenyűgöző. Nagy kár, hogy a színházterem oldalsó falán, az egykori ruhatár feletti alkotás nincs legalább olyan szembetűnő helyen, mint a kapcsolt lapon, ugyancsak a Művelődési Központban látható Kovács Margit alkotás, ami persze ugyancsak megérdemli a bejárattal szembeni elhelyezést.

Az alkotásról a forrásban jelölt könyvecske elég sokat ír, aminek minden részletét itt megidézni lehetetlen.
Kiemelés: "...az ősi metamorfózist fogalmazta meg Schrammel a samott nyelvén, a belőle alkotott formák révén: minden forma azonos önmagával, de egyúttal egy másik formába is illeszkedik, egy nagyobb egységbe, a kompozíció átfogó rendjébe..."
A "sűrű" és vastag anyag megmunkálásáról: "...erőszakos megmunkálást követeli meg az alkotótól. Így Scrammel kényelen volt erős – majdnem azt mundhatnók, goromba – ráhatásokkal megmunkálni az anyagot: a formákat ütéssel, vágással, beleugrással, rúgással hozta létre. Íly módon kráterszerű felületet teremtett, melyet szervezett rend ural."

Fontos tény, hogy a relief terve már eredetileg is figyelembe vette, hogy mindig mesterséges megvilágításban lesz látható, másrészt sehonnan nincs teljes rálátás a mű egészére. Mint olvasom, az alkotó azzal számolt, hogy az idő ezt majd megoldja úgy, hogy később a vele szemközti ablakokon (ezek építését későbbre tervezték) lesz látható, mint "önmaga tükörképe".
Az élet nem így hozta. Az azóta megépült házakra nem-igen láttam ki, sajnos az oldalsó ablakokat takarják a kiállítás állványai, vagyis a tükröződés biztos, nem jöhet létre.

---