Árpád-házi Szent Erzsébet, II. András lánya végtelen szeretetéről és jótékonyságáról volt híres, a szegényekhez mindig bőkezű volt. Halála után 1235-ben szentté avatták, sírjánál csodás események történtek, zarándokhely lett, mert betegek gyógyultan távoztak. Marburgi sírja fölé építették az Erzsébet-templomot.
Csodás, félalakos szobra, melyet Szil faluban állítottak születésének 800. évfordulójára, a legszebb szobrok egyike, amit valaha láttam. Domonkos Béla egyik kitűnő alkotása fekete márvány talapzaton bronz félalakos szobor. Szent Erzsébet mosolyában tükröződik a jóság, de ugyanakkor a határozottság is. Egyik kezében rózsaszál, nagyon szerette a rózsát. A másik kezében kenyér, mely arra utal, hogy segített az éhezőkön. Kosara aljában kenyérrel, tetejére rakott rózsacsokorral ment a szegényekhez. Ha megállították, akkor azt mondta, hogy csak rózsát visz.
A szobrot az Ady Endre utca elején lévő kis téren állították fel, és tiszteletére az utca nevét Erzsébet utcára változtatták.

---