Egy "vidéki" középiskola "rögösen eredményes", részletes, őszinte története:
http://www.illyes-bors.sulinet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=8&Itemid=28
Az "Illyésiség" kezdete (a link részlete):
"Már 1983-ban egy nevelőtestületi ülésen felvetődött a névfelvétel kérdése. Az önálló gimnázium úgy érezte, hogy a név nem pusztán önmagáért fontos, hanem növeli a diákok és tanárok önbecsülését, szellemiséget lehet kialakítani, hagyományokat lehet kötni hozzá. A nevelőtestület kezdeményezésére és a diákság egyetértésével Illyés Gyula nevét szerettük volna felvenni. Indokaink között szerepelt, hogy „városunkban – az illyési gondolatok szellemében – él együtt a magyar és német ajkú lakosság”, továbbá hivatkoztunk az irodalom terén, a sárvári diákírók, diákköltők találkozóján elért sikereinkre. Az elutasítás azonnal érkezett, az iskola nem érdemli meg a nevet, javuljanak a tanulmányi eredmények.
Bár javasoltak más nevet is, de ragaszkodtunk Illyés Gyuláéhoz. 1988-ban már nem volt mit mondaniuk az illetékeseknek, s bár nem jó szívvel, megkaptuk az engedélyt a névfelvételre. November 1-jén egy emlékezetes műsor keretében került sor az ünnepélyes aktusra, amelyen jelen volt a költő felesége, Illyés Gyuláné, Flóra asszony és leánya Illyés Mária."

Szépen csiszolt vörös mészkőből készült hatszögalapú hasáb félbevágva, rajta egy hasonló alapú, hasonlóan elvágott asztallap, azonos anyagú téglatest háttér előtt láthatjuk a könyvespolc háttérrel kiegészített bronz Illyés portrét.
A jól megválasztott anyag és megmunkálása, a dombormű tört síkban történő megjelenítése valóban "emlékhelyet" alkot.

Szarka Tamásról itt is olvashatsz:http://www.regioart.hu/szarka.html