"Voltak, akik kritikával éltek és inkább Debrecenben képzelték el a Görögkatolikus Gimnáziumot, de aztán mások számára is ismeretes lett, hogy Dorog oly nagy áldozatokat hozott, melyet más települések nem biztos, hogy megtettek volna. A templom után a legnagyobb épületét, a volt pártházat adta az egyháznak, sőt telket vásárolt a gimnázium mellett, hogy tornatermet tudjanak biztosítani a gyerekeknek. Míg az Iskola úti épületeket felújították helyet biztosított a volt orvosi szolgálat lakásaiban, a Jaczkovics utcán, a Petőfi téren és a Vasút utcán. Minden áldozatot meghoztak, mert őszinte vágyuk teljesült a görögkatolikus iskolarendszerrel. Még emlékszik arra, hogyan kérlelte dr. B. Papp János, hogy támogassák az iskolát, biztosítsák annak fennmaradását, pedig sokszor tűrte a megalapozatlan kritikát, és nagy alázattal vezette az intézményt."

Az ottani gimnáziumhoz kapcsolódik az egyik legemlékezetesebb szoborkereső utam. Szombat délben értem a településre, de legnagyobb meglepetésemre nyitva volt a könyvtár. Az okot is megtudtam: a gimnáziumban szombaton is van tanítás, és a diákok sokszor kapnak olyan feladatot, amit csak a városi könyvtár aktív használatával tudnak megoldani. Addig tehát nem utaznak haza, míg a feladataikkal nem végeznek. Túl messze nem kell menniük, mert Dorogon szinte minden egy bokorban van (igen közel egymáshoz). Aznap délután, nem voltak gimnazisták a könyvtárban, és én több órát beszélgettem a kisvárosról a könyvtárossal. Büszkén mutatott meg mindent; és valóban, egy nagyváros is megirigyelhetné azt a könyvtárat, és azt a lelkesedést, amit a kultúra terjesztésében végeznek az ottaniak. Akik közül volt szerencsém megismerni 2011 tavaszán két nagyon kedves, aranyos könyvtárosnőt, itt a megyeszékhelyen a megyei könyvtárban. Együtt jártunk egy közművelődési dolgozóknak szervezett tanfolyamra, és tanultuk meg a kiállítások rendezésének és szervezésének a módjait.

---