1849. július 31-én a Fehéregyháztól keletre lévő sík mezőn ütközött meg egymással a túlerőben lévő orosz cári csapat és a Bem Apó által vezetett magyar sereg. Az ütközet feltételezett színhelyén Ispánkútnál esett el Petőfi Sándor nemzeti költőnk. Az akkori szemtanúk az Ispánkúttól kissé nyugatra lévő hídon látták utoljára a forradalmár lírikust. Sírja ismeretlen, de a legtöbb indok azt igazolja, hogy azon a mezőn található valahol.
Az Ispánkút fölé, az 1867-es kiegyezés után emeltek egy Petőfi emlékművet, de ezt a Trianoni döntés után lerombolták. Ennek talpazatát sikerült a református egyháznak megmenteni és a marosvásárhelyi református temetőbe menekíteni.
1969-ben, Petőfi halálának 120-ik évfordulójára készült el a mai piramisszerű emlékmű, melynek nyugati oldalára felkerült a Hunyadi László szobrász által kőbe faragott Petőfi domborműve. Mindezt Sütő András író és további marosvásárhelyi értelmiségiek kezdeményezésére állították. Az 1990 márciusi erdélyi, felszított magyarellenes hangulatben a domborművet az év nyarán vandál kezek megrongálták és az emlékművet meggyalázták. Ma is látható az akkor megcsonkított dombormű.
2005 nyarán avatták újra az emlékművet és ekkor leplezték le a Gyarmathy János szobrász által megmintázott bronz plakettet, melyet az emlékmű északi, főút felőli oldalán helyeztek el. Két bronztábla emlékeztet a domborművek alatt (magyar és román nyelven) az 1969-es avatásra, az 1990-es meggyalázásra és a 2005-ös felújításra. Az emlékmű talapzatát állandó jelleggel magyar szalagos koszorúk díszítik.

---