A bronz domborműves emléktáblán olvasható idézet az alábbi vers utolsó sora:
Jékely Zoltán:
A marosszentimrei templomban

Fejünkre por hull, régi vakolat,
így énekeljük a drága Siont;
egér futkározik a pad alatt,
s odvából egy-egy vén kuvik kiront.

Tízen vagyunk: ez a gyülekezet,
a tizenegyedik maga a pap,
de énekelünk mi százak helyett,
hogy hull belé a por s a vakolat,

a hiuban a denevér riad,
s egy-egy szuvas gerenda meglazul:
tizenegyedikünk az árva pap,
tizenkettedikünk maga az Úr.

Így énekelünk mi, pár megmaradt,
“azt bünteti, kit szeret az Úr”
s velünk dalolnak a padló alatt,
kiket kiirtott az idő gazul.

A domborműves tábla 60 x 45 centiméter nagyságú.
Az emléktáblát Tőkés László királyhágómelléki református püspök és Rózsás János volt Gulag-fogoly avatta fel.