A Berzsenyi-emlékkőnek kultúrtörténeti jelentősége van, de nem szobrászati alkotás
Az "obeliszket" 1936-ban Berzsenyi halálának 200. évfordulóján állították a költő kemenessömjéni szőlőhegyen álló présháza közelében.
A tábla szerint 1799 - 1808 között az itt állt vén cseresznyefa árnyékában írta "magasszárnyalású" ódáit.
(A felirattal ellentétben Berzsenyi már 1804-ben elköltözött Sömjénből.)

Berzsenyi az Osztályrészem c. versét valószínűleg Kemenessömjénben írta:

"Partra szállottam. Levonom vitorlám.
A szelek mérgét nemesen kiálltam.
Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben
Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,
Semmi tündérkép soha fel nem oldja.
Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe
A heves ifjút!

Bár nem oly gazdag mezeim határa,
Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,
S nem ragyog szentelt ligetek homályin
Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal
Biztató földem: szeretett Szabadság
Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől
Kérjek-e többet?

Vessen a végzet, valamerre tetszik,
Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:
Mindenütt boldog megelégedéssel
Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!
Itt is áldást hint kezed életemre,
S a vadon tájék kiderült virány lesz
Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,
Essem a forró szerecsen homokra:
Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,
Itt hüves ernyőd."

---