Tóth József (1823–1870) szentesi születésű színész, akiről szülőhelyén utcát és színházat is neveztek el.
Pályája során 1844-ben került először a Nemzeti Színházhoz, majd 1850-ben végleges szerződéssel lépett fel.

"...A színművész anyaga és eszköze a teste. Tóth József külső adottságait egykorú források valamint a még élő kortársak emlékezései alapján Kéky Lajos (...) irodalom- és színháztörténész így írta le: „Kemény járás, sovány alak, hosszúkás, rendkívül kifejező arc, a szűkszavú embereket jellemző összecsukott ajak, nyugodt ívű szemöldök, mélyen fekvő kék szem, kissé érdes, de árnyékolásra alkalmas hang jellemezték. Hangja nem volt erős, kénytelen volt művészi beosztással élni... Alakja sem igen lehetett daliás, inkább középtermetű volt, mint magas.”

Olyan külső tulajdonságok ezek, melyek a tragédiák un. intrikus (cselszövő) szerepeiben az ábrázolt figura karakterének megformálásához kifejezetten előnyösek voltak. Legsikeresebb alakításai valóban ebben a szerepkörben születtek..."

Így volt Biberach (Katona), Jágó, III. Richárd (Shakespeare), Tartuffe, Harpagon (Molière). Alakításairól a korabeli kritikák elismerően emlékeztek meg.

A mellszobrot Izsó 1863-ban mintázta. Ez gipsz-öntvény volt. A márvány változat elkészülésének idejéről nincs információm, csak a Nemzeti Színházban való lehetséges felállítás évszámát tudtam jelölni, ami a művész halála utáni időpont.

---