1967-től folyt alkotómunka az elhagyott villányi kőbánya területén, majd 1968-ban létrejött a Baranyai Alkotótelep. 1970-től már nem csak magyar szobrászok alkottak itt. Az 1980-as évektől kezdték el átalakítani a környezetet, és kialakult a szoborpark mai formája. A ’90-es évek elején megalakult a Képzőművészeti Mesteriskola a diplomával rendelkező fiatal művészek számára. 2012-ben felszámolási veszély fenyegette a Baranya Megyei Alkotótelepek Közhasznú Nonprofit Kft-t, mert a park – a szobrok – őrzés-védése nehéz anyagi terhet rótt a Kft-re.
„A Nagyharsányi Szoborpark kultúrtörténeti és művészettörténeti jelentősége abban áll, hogy Magyarországon először itt kaptak lehetőséget szobrászok a szabad kísérletezésre.”

Az itt készült alkotások a hegy kőzeteiből készültek, nagy részük nagyharsányi és beremendi szürke mészkőből.

Nagy István két nyáron vett részt a Villányi Nemzetközi Művésztelepen, alkotása a Szolnoki szfinx, melyet 1979-ben készített.

---