Egy határszéli városka, városszéli lakótelepén elhelyezett, sérülékeny anyagból készült alkotás szükségszerű sorsát láthatjuk. Szociológusok hosszasan tudnának mesélni a lakótelep elhelyezésének, kialakításának tévedéseiről, a lakóközösség összetételéről, a lakosok sorsának bajságairól, hibáiról, tragikus életutak tömkelegéről. Mondta Einstein. És így már nem is olyan borzasztó a szobor kinézete. Ahhoz képest.
A közeli neoklasszicista épületben 1984-ben alakítottak ki egy Molnár C. Pál emlékházat, ahol a művész által szülőhelyének adományozott képeit állítják ki. (Angyali üdvözlet, (1934); Mezőhegyesi jegyzetek, (1950); Önarckép (1958);Dante: Divina Comedia, (1977); összesen 44 festmény, 20 grafika és egy fametszet-sorozat képezi a kiállítás anyagát.)

---