Három mészkőszikla, köztük menedéket keresve, beszorulva, vagy szándékosan kiválasztva az oltalmazó helyet, egy pihenő, alvó, elfáradt katona. A sziklákon márványtáblák a hősök nevével.
Doberdó, jut eszembe nagyapám télesti elbeszélésének visszatérő szava: "amerre ellátott a szem szikla, mészkőszikla és szikla, Doberdó."
Ha látná ezt a tóalmási emlékművet biztosan elhagyná a száját: "Megfogta a valót a mester." Ahogyan én ismertem, a katona katonás arcát sokáig nézné.

A második háborút már kihagyta, de bunkert épített családjának ahol egy éjszakát én is eltöltöttem félévesen.
A kétháborús emlékművet felkeresve a nagyapámra emlékeztem az I. világháború okán, és a másodikra is az onnan szerencsésen hazakerült édesapámra, akivel a háborús emlékműveken - nem csak évfordulókon, halottak napján, ünnepeken - gyertyákat gyújtottunk, emlékezve a hősökre. Ő már akkor összekapcsolta a két háborúra, azok hőseire megejtett emlékező perceit. Ezért nem tudom én a hősi emlékműveket darabszámban kezelni, az adatokból heti, havi statisztikai adatot kreálva "elemezni" azok felállításának körülményeit.

---