Újhartyán Pest megye legősibb települései közé tartozik. A Honfoglalás után a fejedelmi törzs horkájának szálláshelye lehetett. Az 1593-ban kezdődő 15 éves háborúban a falu lakossága elpusztult, Pusztahartyán 160 évig lakatlan pusztaság volt. Az 1700-as évek elején gróf Grassalkovich Antal magyar, német és szlovák jobbágyok betelepítésével megalapozta Új-hartyán felvirágoztatását. Legújabb kutatások szerint a betelepülők „másodlagos betelepülők” lehettek, vagyis nem közvetlen Németországból érkeztek, hanem a környező falvakból. A különböző nemzetiségek között végül a katolikus német kultúra lett a domináns, a mai napig a sváb hagyomány szokásait őrzik.
Az első világháború után már 1924-ben tervezték a 162 hősi halott emlékművének felállítását, erre azonban csak 1935.június 9-én, pünkösd vasárnapján került sor. Az avatásra hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy láthassa a szoboravatást és Habsburg–Lotaringiai József Ágost főherceget:
„ Hiszen szoborleleplezést még nem látott a dabasi járás, de élő herceget sem, pláne Habsburg-Lotaringiai házból való királyi herceget. A magas vendéget lovas bandérium fogadta a dabasi keresztnél, ahonnan kocsija lépésben - csendőrsorfal között - gördült be a faluba, közvetlenül a templom elé, a tiszteletére emelt díszkapu alatt. A főherceg kíséretével együtt a templomba ment, részt vett a szentmisén, majd a plébánián tett látogatást. 11 óra körül a hartyáni rezesbanda pattogó zenéjére frontharcos egyenruhában, acélsisakkal a fején, nyakában a Szent-István-renddel, kezében marsallbottal vonult fel a dísztribünre a főherceg, és tört magyarsággal - olykor németül - elmondta avatóbeszédét és leleplezte a szobrot. A főhercegi aktus után Hümpfner János szavalt és a dalárda hazafias dalokat énekelt Romhányi Sándor tanító vezényletével.”
(ujhartyan.hu)
Az emlékművet 1991-ben felújították és a márványtáblákon felsorolt nevek mellé elhelyezték a II. világháborúban elhunyt újhartyáni lakosok neveit is.

Az első világháborús nevek közül számomra különösen érdekes Mladoniczki János, aki minden valószínűség szerint a nagymamám unokatestvére. A Mladoniczki család az 1700 évek eleji betelepítések alkalmából a felvidéki Korpona környékéről költözött Bénye községbe, és innen került az egyik leszármazott 150 évvel később Újhartyánba, majd hősi halált halt valamelyik fronton az antanthatalmakkal vívott küzdelemben.

---