A mindössze 90 cm magas alkotás a siklósi vár mellett a Várkertben található. Mint hosszas nyomozás után megtudtam, 1983. óta guggol itt a kontyos hölgy. Ez utóbbi információt a siklósi önkormányzat kedves munkatársától sikerült beszereznem, aki volt olyan kedves és levelemre válaszolt.

A kis szobor szinte megbújik a vár melletti két sétány közötti füves térségen. A talapzatát szinte nem is látni, így nem volt lehetőség hozzáférni, esetleges alkotói szignó után kutatva. Nekem a szobor láttán a fájdalom szó jutott eszembe, az a pillanat, amikor az ember mérhetetlen fájdalmában térdét átölelve összekuporodik, magába zárkózik. Úgy éreztem, hogy egy anyát látok, aki elveszítette gyermekét. Egy anyát, aki mégis felemeli fejét, és ebben a mozdulatban már ott van a remény is.

A szobor anyagát első látásra mészkőnek néztem, és meglepődtem, mikor a nemrégiben készült önkormányzati felmérés márvány szoborként jelölte meg az alkotást. A képeket nézve került helyére a „siklósi sárga márvány”, melyből ez a szobor is készült. A siklósi sárga márvány nem valódi márvány, hanem egy nagyon tömör fajta mészkő. A szobrászok kedvelik, illetve elég sok egyéb felhasználási területe is van.

Sajnos a szobor alkotóját tekintve az önkormányzat sem tudott pontos információt adni. Az általuk végzett felmérés sem vezetett eredményre. Feltételezésem szerint valamelyik siklósi kőfaragó tábor alkalmával készülhetett az alkotás. Jómagam Csíkszentmihályi Róbertnek tulajdonítottam a szobrot, ám az alkotóval történt levelezés ezt egyértelműen kizárta.
----
Tovább kutattam az alkotó után. Arra a következtetésre jutottam, hogy az alkotó valószínűleg Andreas Papachristos szobrászművész. Alkotásai hasonlóan elnagyolt, de nagyon kifejező szobrok, köztük sok "arc nélküli", vagy jelképes arcú szobor található.

---