A Nagyharsányi Szoborpark története 1967-ig nyúlik vissza. Ekkor tartották fiatal pécsi művészek kezdeményezésére a Szársomlyó egykori kőfejtőjében az első kőszobrász szimpoziont. A következő évben a művészek a közeli Gyimóthy-villában állandó jellegű, nyári alkotótelepet létesítettek. Az alapítólevélben foglaltak értelmében az alkotótelepen készült művekből minden művésznek egy-egy alkotást a szimpozion közgyűjteményének kell átadni. Ez jelentette a mai szabadtéri szoborpark alapját. A kezdeti években hazai pályakezdő művészeket hívtak meg, majd később külföldi szobrászok is bekapcsolódtak az alkotó munkába. Az alkotói műhely kitűnő helyszínévé vált a kortárs képzőművészek számára a kapcsolatépítésre, tudásuk fejlesztésére. A műtárgyegyüttes 2009-ben műemléki védettséget kapott.

Csontos László: „Zárt, tömbszerűen mintázott szobrai nyugalmat, harmóniát sugallnak. Változatos mozgásformák helyett a különböző anyagok - kő, márvány, fa, bronz - jellegzetes tulajdonságaira építi általános érvényű mondanivalót tolmácsoló, időtlen szépségű kompozícióit, klasszicizáló hagyományokat idéző érmeit.”
A „Szüret” egy ereje teljében lévő fiatal nőt ábrázol, szőlőfürttel a kezében – aki valószínűleg igencsak kimelegedhetett szőlőszedés közben, mert ruháit levetve sétál a szoborparkban.

---