Németh István: Péter (költő-irodalomtörténész) írása:
Álomi seregszámla http://www.nemethistvanpeter.hu/vers/rajztabla.htm

'Marton László szobrairól

...egyszer egész éjen át/ - Megúnva talapzatát – / moccant minden kőszobor. /A mezítlen márványtestek... Ám ismét ott állt hajnalban / Mindegyikük moccanatlan. / Sóhajtoztak a fényben, / Vajon mikor jő el ő, / Jaj, mikor száll le újra már / Az éj, a következő.
(Jean Rousselot: A szobrok)

...
Elsőként Fortuna asszony görgette talpa alatt a márvány gömböt. Őt Egry József követte. A Piktor is mezítlábasan közelgett, nem harákolt már a holdfény hűvösében sem, nem kellett féltenie talpát, hisz a Ley utcában járt, nem pedig a badacsonyi móló késélű bazaltkövein. Hóna alól a sámlit letette a villanylámpa glóriája alá. Nem zavarta, hogy körötte éppen visongásba kezdett három locs-pocsoló lurkó. Amire fázni kezdtek volna, beburkolta őket hatalmas leplével egy szomorú alak. Mondják, maga a Történelem volt, hisz mellette egy fiúcska tört cserépedény darabjait illesztgette össze. ...Kossuth kihúzta magát, nem emlékeztetett itt a turini remetére. ... Eljött Petőfi Sándor, s mint mindig, ha vándorolt az országban: tarisznya lógott vállán, keze botot szorított − rögvest rohant volna zsebébe gyűrt verseivel tovább. Kölcsey azonban őt is hellyel kínálta. Ott ültek a járdaszélen a költők. József Attila nézte, hogy úszik el az aszfaltfolyó. Tolsztoj eltűnődve túrt próféta-szakállába. ... Aztán lányok is érkeztek. Lányok: kedves kis trombitával, furulyával, ugráló kötéllel vagy könyvecskével. Bomolva körbetáncolta őket egy erdei faun, ördöngős patái csak úgy kopogtak az éjszakában. ...

Tapolca, 2004-09-21'