Az alkotás az 1961-ben megnyitott Csepeli Strandfürdőben áll. A főbejárat előtt álló gyerekeket ábrázoló háromalakos kompozíciót Vilt Tibor szobrászművész készítette.

"A csepeli strandon
Tavaly állították fel, még mindig nem a végleges talpazatra, a csepeli strandnak 1960-ban elkészítettet kedves gyerekcsoportját. Tíz év előtti periódust képvisel hát az "új" szobor a hirtelen gyorsuló életpályán, annak a Vilt-korszaknak egyik utolsó alkotása, amely szorongó kisbronzokkal, vonagló kentaur-tetemmel, háborúra emlékező figurákkal bizonyította, milyen meghatározó élménye maradt a szobrásznak az emberpusztítás. S mégsem egy tragikus korszakot, hanem bájt, humort és melengető kedvességet idéz. A figurák véznák, mint a háborúra emlékező bronzok, de törékeny nyurgaságukat itt életkori adottság, reálisnak magyarázható gyermek-törékenység békíti megnyugtatóvá; a kézmozdulatok is nagy lendületűek, mint a haláltusában kapálódzó vagy reménytelenül búcsút intő Vilt-figuráké, de ez a nagy gesztus itt vidám-feloldó módon nevetni való strandkacsában, peckes pecabotban és rendetlen kendőben végződik. Az arcvonások elmosódtak, de a fájdalmas arcok torzsága helyett derűs, csupa-maszat formák keltenek hangulatot. A figurákat is szigorú szerkezet köti össze, de a kisbronzok erőszakos fegyelme helyett a játékhoz körbeálló gyerekek spontán vállalt szabályossága. Egyszóval minden ellenkezőjére fordul, mindennek a fordítottja érvényes, mintha ebbe az egyetlen, életnagyságú bronzcsoportba költözött volna minden mosoly, könnyű szívű líra, aminek hiányáról a korszak kisbronzai olyan fájdalmasan beszélnek. A halas-pecabotos fiú, a labdás-kendős kislány, meg a harmadik, játékmadarával és copfjával, úgy áll körben, úgy vezeti a tekintetet kezek és játék-attributumok irányításával, mintha körbenálló, egymástól dallamot elkapó, vékonyhangú gyerekek éneke szólna. Mondom, a szobrot talpazatra szánják egyelőre azonban bronztalpával mezítláb áll a strand sarkában, a füvön. Most kivételesen szurkolok és hosszú életet kívánok a nemtörődömségnek: sokkal közvetlenebbül hat játszó, hús-vér gyerekek között a bronzgyerekek kara piedesztál nélkül. Bárcsak ott felejtenék örökre. Lenne egy jól felállított szobrunk."

---