120 cm magas talapzaton egy fél életnagyságú márványszobor. A szerzetes ruhába öltözött, megfáradt István király karján a magyarságot jelképező kerecsensólymot tartja. Az élete végén járó uralkodó csalódott és megkeseredett. Úgy érzi, hiábavaló volt küzdelmes élete, Imre halála után nincs olyan utód, aki hitelesen tovább tudná vinni az elkezdett munkát. Pedig az új formáció még mindig gyenge lábakon áll. Az eddig elvégzett munka elegendő arra, hogy még legalább ezer évig működjön az alkotás, de igazi küldetését nem képes beteljesíteni.