Kalonada kis falucska az Ipoly bal partján. Történelme során helyét többször változtatta. A török idők és a szeszélyes folyó erre kényszerítette. Az Ipoly ma határfolyó. Ha a világ nagy emberei akkor úgy döntenek, hogy "őhatársága" még 4-5 kilométerrel hosszabban tart, ma is magyar állampolgárok élnék ott napjaikat.
A lexikonban olvashatjuk:
1238-ban "Kalanda",
1368-ban "Feulkalanda",
1496-ban "Eghazas Kalonda".
1828-ban 46 házában 481 lakos élt.
2001-ben 239 lakosából 152 magyar és 74 szlovák volt.
2011-ben 216 lakosából 116 magyar és 78 szlovák volt.

A község napjainkban nagy közösségi házzal - abban nívós rendezvényekkel, - tájházzal - a helyi palócos élet tárgyi emlékeivel - és a volt vasútállomás épületében vasúti helytörténeti kiállítással mutatja be átélt múltját illetve megélt jelenét.

A lapon bemutatott emlékmű állításának történetéről a tájházban - a "Kalondai Palóc Múzeumban" - Nagy József helyi lakos számolt be "ízes" előadásában. Megemlítette az adománygyűjtés fortélyait, az emlékmű kiválasztásának körülményeit, a helyi iparos emberek hozzájárulását. Ő hívta fel figyelmem egy régi fényképre amin az emlékmű kis díszkerítését készíti a falu kovácsa és az emlékműállítás egyik szervezője.
A "szervezők" Ferencz János losonci műtermében az ott készülő Alsószeli község emlékművének olcsóbb változatát választották. A dombormű műkő, a térdeplő katona hanyatló jobbjában törött kard, baljában felemelt bokrétás zászló.
Az építmény két oldalán a hős áldozatok neveit vésték táblába. A dombormű alatt "A hősök álma felett virraszt a nemzeti kegyelet" felírat látható.
Az adott lehetőséggel élve ezen az emlékművön helyezték el a második háború hőseinek neveit felsoroló táblát is "Soha többé háborút" felirattal.