"...A portrék, az egyházi témájú alkotások mellett készített világháborús emlékműveket. Legutóbb Jánosházára. A millenniumi szobrok, az egyházi témájú alkotások mellett megszaporodtak a háborús témájú mementók is. Mennyire fogós feladat egy ilyen alkotás elkészítése? Fogós-e valójában vagy ma már csak egyfajta rutin?
Dehogy rutin! Szó sincs róla, hogy rutin lenne! A betűírás az rutin. A háború annál sokkal tragikusabb téma, hogy csak rutinból oldjam meg. Emberek százezrei pusztultak el a második világháborúban. Alig volt család, akinek a rokonságából valaki ne maradt volna a harctéren. Ezért nem szabad rutinnak lenni. Az ilyen emlékműveket úgy kell megcsinálni, hogy mindig emlékeztesse az utánunk következő nemzedékeket a tragédiára, rázza föl a lelkiismeretét.
Gondolkozzon el, s végre tanuljon a történelemből.

Hogyan oldotta meg plasztikáikig ezt a gondolatot?
Két kőtömb közé helyeztem egy lépő nőalakot.

Fontos ez az emlékmű a munkásságában?
Mindig is érdekelt a tragikus, katartikus élmények megjelenítése, ezért fontos...."

---