Parajdon eredetileg csak egy kis kápolna állt rendelkezésre a katolikus hívek számára. Később, épült egy nagyobb templom (ma ravatalozóként működik), de annak alapozása gyenge volt, így az 1990-as években új, nagy templom építését kezdték meg.

A templombelső megtervezésével, díszítésének megoldásával V. Majzik Máriát bízták meg. A feladat monumentális, mint ahogy óriási a belső tér, így talán ez a munka az alkotó legnagyobb munkája pályafutása során.

Az oltár felett és körül több dombormű látható, de ezek mégis egy egységet alkotnak:
Balról Jézus születését ábrázoló csoportot, jobbról (ellenpontként) Jézus halálát mintázta meg a művész. Előbbiben a középpontban Máriát, Józsefet és az életerőt sugárzó gyermek Jézust láthatjuk. A stilizált alakok ábrázolásánál a hangsúly az arcokra és a mozdulatokra esik. A középpontban egy cseppnyi, vízcseppet formáló fehér foltot láthatunk, ami a remény szimbóluma.
Jézus halálánál Mária fájdalma, a halott Jézus alakja kerül a középpontba. A reményvesztett emberek kifelé fordulnak.

A kompozíció része a Corpus. A kereszten megfeszített Krisztus alakját hármas ívben galambok veszik körül.

Ezen a falon kerültek elhelyezésre az evangélisták ábrázolásai, valamennyiük lábánál jelképük is megjelenik.

A művésznő a könyvben rögzített riportban elmondja a megbízás körülményeit és azokat a személyes élményeket, amik segítették munkájában.
"A parajdi templom terrakotta domborművei tulajdonképpen együtt keletkeztek a templom belső terével, szinte belenőttek, hiszen a még épülő templomot megtekintve kezdtem el a tervezést, készítettem a rajzokat."

---