Az Hommage à Weöres Sándor rendhagyó alkotás. Alkotója, Klimó Károly nem szobrász, hanem festőművész. A Weöres Sándor munkássága előtt tisztelgő térplasztika ennek megfelelően egyszerre festészetileg, képiségével, és szobrászatilag, vagyis térbeliségével is érvényesülő mű. Sztélé, felülete a ráapplikált mozaikoknak köszönhetően domborműszerűen hat. A kb. 30 centiméteres talapzaton álló, két és fél méter magas alkotás alapja az időjárásnak ellenálló műanyag tartórész, amelyre a művész saját számítása szerint összesen 14 ezer darab, anyagában színezett velencei tükör-mozaikot ragasztott fel kétkomponensű ragasztóval. A végeredmény varázslatos: a néző fantáziája a lángokat ugyanúgy az oszlopon láthatja, mint a szabadon szálló madarakat, mindez pedig a felület kiképzése miatt több dimenzióban hat. Ahogy a megnyitón fogalmazta valaki, háromdimenziós festmény, kétdimenziós szobor.

A művet a feltöltés napján avatták fel, a közelgő és néhány nap múlva kikerekedő Weöres Sándor-centenárium alkalmából. A színhely is speciális: a mű az egykori Lipták-villa vagy Lipták-ház kertjében áll, annak a háznak a kertjében, mely valamikor, Lipták Gábor idejében Weöres Sándort és feleségét, Károlyi Amyt is gyakran vendégül látta, s amely ma megújítva, minden szükséges eszközzel ellátva Magyar Fordítóházként működik: a magyar irodalom külföldi fordítói jöhetnek a ház szobáiba és tölthetnek itt el hosszabb-rövidebb időt. Az avatásra azért ma került sor, mert ez a hétvége volt a Fordítóház szokásos évi vendégnapja, különféle programokkal és nagyszámú vendégsereg részvételével.

Az avató ünnepségen Dr. Bóka László, Balatonfüred polgármestere, E. Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója mondott beszédet, az ünnepséget Rácz Péter, a Fordítóház és a támogatását végző Magyar Fordítóház Alapítvány vezetője celebrálta. A műért az alkotó honoráriumot nem vett fel, az anyagköltséget támogatók (legfőképpen magánszemélyek) adták össze.

Alig várom az őszt, amikor a természet értelemszerűen hasonulni fog a pirosas-sárgás-barnás sztéléhez.