Solti György /Stern; Sir Georg Solti/ 1912-1997

Karmester, zongoraművész, a Bajor Állami Opera főzeneigazgatója, a londoni Covent Garden Opera, a Chicagói Szimfonikus Zenekar, az Orchestre de Paris, valamint a Salzburgi Fesztivál zeneigazgatója, a Berlini, illetve a Londoni Filharmonikus Zenekar vezető karnagya.
A síremlékén található modern, fehér lipicai mészkő alkotást Farkas Ádám szobrászművész készítette Solti György felesége, Lady Valerie Solti felkérésére.

"...Farkas Ádám, a Képzőművészeti Főiskola szobrász tanszakának vezetője nyerte el a Solti-síremlék elkészítésére a megbízást. Solti özvegyének óhaja volt, hogy magyar művész alkossa meg a hamvak illő környezetét. Tizenkét szobrász referenciaanyagát küldték el Londonba, személyes ismeretség egyikőjükhöz sem fűzte a családot. Választásuk Farkas Ádámra esett, aki úgy véli, hogy ez éppen annak a szimbolikus, jelekben fogalmazó nyelvnek köszönhető, amely munkásságának sajátja. Számos műve áll például Japánban, minthogy ott a vizuális kultúrát nem a nálunk honos „elbeszélő”, magyarázó formavilág jellemzi. Valerie Solti fölkereste Farkas Ádámot szentendrei műtermében, ahol a szobrász már a síremlék vázlataival fogadta. „Az első változat hasonló volt a véglegeshez, egy bezáruló gyűrűforma. Sokat beszélgettünk Lady Soltival, aki egyetértett az elképzelésemmel, de továbbfejlesztette oly módon, hogy azt kérte, szakítsam meg a kört, ne legyen befejezett, lezárt. Mutasson lendületet, végtelenséget - meséli a szobrász. - Egyéb kérdésekről részben Michael Szell-lel, az Angliában élő építésszel is tárgyaltunk, másrészt napi telefon-fax kapcsolatban voltam a családdal. A síremlék anyagát is az ő kívánságuk - főként a leányok: Gábriellé és Claudia - alapján választottam ki. Az alaplap, amely majd az urnát fedi, gyönyörű dél-amerikai gránit - sárgás-rózsaszínes- feketés-szürkés - kő. Föléje én gránit síremléket gondoltam, de a lányok világos követ akartak, s tulajdonképpen igazuk van. A szlovéniai Lipicán találtunk a márványnál is ellenállóbb, tartós, nagyon kemény mészkövet. A szobor egy plasztikusan fogalmazott háromdimenziós jel. Az életművet szimbolizálja: a térben és fényben változó és önmagához visszatérő erőteljes forma. Jel, amely a zeneiséget próbálja kőbe tömöríteni. Egy kör, amely bezárul, de mégis nyitott marad, mintha a karmesteri pálca metszette volna ki a térből. Nagyon remélem, hogy a mester művészetére, varázslatára annyira jellemző dinamizmust és harmóniát sikerült megjeleníteni a szoborban. Solti igen sok lemezt készített, így a késői utókor is találkozni fog az életművével - a nyitottság gondolata tehát nem belemagyarázás.” " ^[1]

Sírfelirata:
Sir Georg
Solti
1912-1997
"Hazatért."

---