Közel egy éve már, hogy "beesett" hozzám a tudósítás a lányka létezéséről. El is mentem a fényképezni, de a műlap megírása váratott magára. Ragyogó napsütés volt, talán túlságosan is.
Vannak házak itt, Pesten is, ahol zöldellő kert van az udvaron. Ezen a környéken talán ritkaság, ahol egy kút, pláne egy kútszobor ékesíti az udvart, még kevesebb az olyan közösségek száma, akik összeállnak és kiharcolják a "történelem viharában" elszármazott művészeti alkotás visszatelepítését. Külön kuriózum, hogy az adatokért nem kell külön nyomozni, mert a kapubejáratnál kis kiállítás szemlélteti a szobor történetét, vándorlását, az összefogás dokumentumait, az újraállítás büszkeségét. A tablók adatiból is "merítek".

A kútszobor története nem fér bele még a lap nyújtotta keretekbe sem. Többszöri tulajdonosváltás, költöztetés, újraállítás.
A ház, ill. ez, az épület hátsó része 1989-ben épült, a rendelkezésre álló információk szerint a szobor az 1900-as évek elején készült. Ezt én 1902-nek tüntettem fel. Nem pontos, de jelölni kellett, mert egyébként nem látszik a "vándorút" eleje.
Nyugodtan álldogált az udvaron /a kitett fényképek tanúsága szerint/ hol jobb, hol kevésbé jó állapotban. Az államosításkor állami tulajdon lett, majd a rendszerváltást követően önkormányzati tulajdonba került.
1992-ben a Budapesti Városvédő Egyesület segítségével és a Kandeláber Kft közreműködésével a szobrot felújították. A tablón kép dokumentálja a felújítás utáni újraállítást.

A ház felújítása alkalmával (2004-ben) a kútszobrot a Polgármesteri Hivatal udvarára szállították. Ott is maradt, amíg a ház lakói összeálltak és kérvényezték az udvarra történő visszaállítását.
A "nagy esemény" 2012-ben valósult meg.

A kert zöldben pompázik – ellensúlyozva a háttérben mégiscsak felsejlő kopasz tűzfalakat. A kapualjban elhelyezett tablók a megbecsülést és a büszkeséget sugározzák.
Szeretet veszi körül az alkotást, ami egy antik nőalakot mintáz, egyik kezével a vállán lévő korsót tartja, a másikban egy számomra azonosíthatatlan tárgyat. Testtartásából látszik, a korsó nem üres.

Kivételesen nem bonyolódtam hosszas kutatásba. Elfogadom a városvédők és – a tablók tanúsága szerint az Önkormányzat – évtizedekig tartó kutatásának eredményét: az alkotó ismeretlen.
Az anyagról semmi információm nincs. A talapzat nyilvánvalóan vas, de a szobor anyaga mintha elütne. Feltételezem, de biztos nem vagyok benne, hogy az bronzból készült.

---