A Petőfi emlékszobában áll az alkotás, egy Petőfi-mellszobor. Az emlékszobát 1973-ban hozták létre, a szobor azóta áll itt. Készítési dátuma eredetileg 1910. A hölgy, aki fogadott és segítőkészen megosztott velem számos történetet, elmondta, hogy ő úgy tudja, hogy ez a szobor egy másolat, de amíg nem kerül elő az eredeti, addig nem állítom át "másolat"-ra.
Az Ostffyasszonyfán eltöltött idő, 1839 nyara, meghatározó volt a költő életében. A Petrovics család tönkre ment, jó részt rokonuk Salkovics Mihály jóvoltából. Valószínűleg bűntudatból segített az ifjú Sándoron, bátyjához, Salkovics Péterhez küldte 1839 nyár elején Ostffyasszonyfára. Az idősebb Salkovics tagosító földmérnök volt a faluban. Sándor sokat segített neki munkájában. Salkovics több rokona is ott nyaralt, de az ifjú Petőfi csak Orlay Petrich Somával barátkozott össze. Ez a barátság aztán örök életre szólt. Petőfit rokonai bevezették a társasági életbe is. Így ismerkedett meg Csáfordi Tóth Rózával, Csáfordi Tóth Ferenc csöngei földbirtokos lányával, kibe beleszeretett, és költészetében is nyomot hagyott. Salkovics Péter úgy tervezte, hogy rokonait ősszel Sopronba küldi tanulni, de végül Sándort mégsem küldte, hanem útjára bocsájtotta. Egyes vélemények szerint a megtalált, Rózához írt szerelmes versek miatt. Petőfi ekkor beállt katonának.

---