Egy másik szobrot ("Az Alapító" – ld. a kapcsolt lapon) kerestem az épületben, a Magyarok Világszövetsége székházában, amit már be is mutattam. Ott is jeleztem, mennyire izgat ez a másik alkotás, ami ugyanazon a folyosón áll. Különös kihívás volt, hogy igen gyorsan kiderült, a művész már 1939-ben elhagyta Magyarországot, Ausztráliában települt le.

De semmit nem szabad feladni és minden szálat fel kell venni. A név, a művész után kutatva találtam rá egy cikkre, ami Shakespeare szobrának Budapesten történt avatásáról szól. Kiderült, hogy fia, Michael Meszaros közreműködött a szobor felállításánál, így őt kezdtem keresni.
A "fiú" ugyancsak szobrász, Ausztráliában él és dolgozik. Megtaláltam a honlapját és elérhetőségét. Gyorsan jött a választ, amiért nagyon hálás vagyok.

A levélben az alkotó és a szobor története van leírva, ami igencsak összekapcsolódik. Összefoglalva a levél lényegét: a bő feles méretű szobor a bevándorlót ábrázolja, a művészt, aki a nagy döntés után ismeretlen környezetbe került és meg kellett küzdenie a bizonytalansággal, az idegen, fejletlen kultúrával és azzal a tudathasadásos állapottal, ami ezt a változást kísérte.
Ez ad magyarázatot a vértezetre, a lábakon feltekergőző indák (gyökerek?) ábrázolására, a merev vért mögül hátrafelé kinéző – talán riadt, talán "csak" rejtőzködő arcra.
A szobrot az alkotó a bevésett évszám szerint 1959-ben készítette saját érzéseinek, benyomásainak megfogalmazására.

Az 1970-es években Magyarországon kiállítást rendeztek a kitelepült magyar művészek számára, amire a művész ezt az alkotását küldte el. A mű tetszést aratott és a Magyarok Világszövetsége felajánlotta, megveszi az alkotást. A művész anyag, ill. a bronz-öntés árában határozta meg az összeget.

Nagy kaland volt a képzeletbeli "utazás" Ausztráliáig . Nagyon köszönöm a már külföldön született, de édesapja emlékét szeretettel ápoló Michael Meszaros készséges válaszát.

---