A felfedezés meglepetése, a dombormű-sorozat ötlete-lényege már olvasható a kapcsolt lapon. A Lukács fürdő nagybecsű, nevezetes vendégeinek állítottak emléket a most avatott hat domborművel.

Ottlik Géza író, műfordító ugyancsak a neves vendégek egyike volt. Rá emlékezik a dombormű. Itt is egy portré, kicsit komolyabb, de mégis derűs arc, öltönyös alak, egy csokor kártya, ami egyszersmind a magas szintű bridzsversenyzőt és szakírót idézi.
Irodalmi munkásságának szép összefoglalója olvasható Vas István visszaemlékezésében, Ottlik Géza születésének 100. évfordulóján (2012): http://konyves.blog.hu/2012/05/09/minden_megvan_es_semmi_sincs_sehogyan_szaz_eve_szuletett_ottlik_geza

Nekem igen tetszik a domborművön olvasható idézet: "Világ egyedül nincsen, csak azzal együtt, aki szemléli..."
De a folytatás is fontos: "...Az író azzal kezdi elölről a világot, hogy vigyáz arra, hogy megőrizze a gyermeki látás érzékenységét, integritását, épségét, sértetlenségét."
(Hornyik Miklós: Beszélgetés írókkal, Ister, Budapest, 2000.)
-----
Nem tudom megállni, írom: sajnos, az a pár kártyalap félrevezető. Sem elrendezése, sem a lapok száma nem tette felismerhetővé a szándékot.

---