Az egykori Fővámház, 1950-től a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, az 1990-es évektől pedig a Budapesti Corvinus Egyetem főépületét bemutató sorozat III. részében az északi oldal bemutatásához jutottunk el. A hat szobor (a déli homlokzathoz hasonló osztásban: 2-1-1-2) a kiugró erkélyrizalit első emeleti magasságában kapott helyet - nem pusztán optikai csalódás, hogy közelebbinek hatnak, a terület jellegzetes lejtése miatt valóban közelebb vannak kicsivel a talajhoz, mint a túlsó oldalon álló szobrok.

A leírások szerint az itt látható hat szobor erényeket jelenít meg, a feltöltéskor egyértelműen csak az igazságosságot tudtam azonosítani, de Vera itt is a segítségemre sietett és megosztotta az egyetemtől kapott információt. Ezek szerint három erény az arisztotelészi-platóni értelmezésben jelenik meg, az első és a második szobor a reményt és a bátorságot, az ötödik az igazságosságot jeleníti meg, míg a másik három szobor a Pál apostoli hagyomány szerint ábrázolja a hitet (3.), a reményt (4.) és a szeretetet (6.).

A hat szobor a másik két homlokzat 10+6 szobrához hasonlóan Sommer Ágost/August Sommer német származású szobrász műve, aki Ybl Miklóssal, az épület tervezőjével több más épületen dolgozott együtt néhány éves pest-budai, illetve budapesti tartózkodása idején. Leírtam már a korábbi részeknél, hogy a korban az volt a szokás, hogy az építész megtervezte, részletesen berajzolta a tervekbe a díszítő szobrokat (akárcsak Feszl Frigyes tette ezt a Vigadó esetében), könnyen lehet tehát, hogy a szobrok programszerű elkülönítése nem a szobrász ötlete volt, hanem az építészi koncepció része. Ide tartozik az is, hogy a nagyobb forgalom miatt (hiszen a Szabadság híd forgalma e homlokzat előtt halad el) ezek a szobrok piszkosabbnak, lepusztultabbnak hatnak, mint a másik két oldalon elhelyezkedő darabok, de az is lehetséges, hogy mindez csak a felújítás eltérő üteme miatt hat így.

---