2009-ben, amikor Abaújszántóra utaztam a debreceni fotósokkal vonaton, akkor láttam először az alkotást. Szerintem le is fotóztam a vonatablakból, de még keresem a képet. Mivel ezen a vasútvonalon nem túl sűrűn járok, ezért tavaly nyáron meglepve tapasztaltam (Miskolcot érintve jöttem haza Debrecenbe Szentendréről – nem önszántamból, hanem a MÁV jóvoltából), hogy nincs már a helyén, az állomás fölötti hegyoldal támfalán a szinte egyedülálló vasgrafika, ahogy a szakirodalomban nevezik. Alkotójának, Tenkács Tibor festőművésznek egyetlen köztéri alkotása (ha hinni lehet az artportal adatainak) a nagyméretű "grafika". Az alkotás évfordulós volt, Tokaj fennállásának 900. évfordulójára avatták az eredeti alkotást. Most, az alkotó születésének centenáriuma alkalmából helyezték vissza.

Természetesen, ha Tokaj, akkor a Tiszai strand, és a bor elengedhetetlen az ott eltöltött napok alatt. A borospincékhez történő látogatáskor jó alkalom mutatkozott annak az alkotásnak a lefotózására is, melyet ennek a helyére tettek fel. Borzalmas. Ennek feltöltésének lehetőségét szívesen átadom másnak. Főleg így, hogy az ország, számomra egyik legkedvesebb helyén, ahová mindig szinte hazajártam, a körülmények folytán eddig ez a második műlapom.
A vasgrafikát a helyiek szerint 2010-ben szedték le a vasútállomás melletti támfalról, és két évbe telt, míg felújítva, a városka egyik legforgalmasabb kereszteződésében újra elhelyezték.
Örülök, hogy megmentették az alkotást. Hozzátartozott, hozzátartozik Tokaj arculatához. Jó helyet találtak neki.
A háromalakos művön egy jellemző szüreti jelenetet látunk. Egy női és egy férfialak önti bele éppen a nagy kádba a leszedett szőlőfürtöket, harmadik társuk megkeveri a tartalmát.
Az alkotás állapota tehát újraavatott, ami nem szerepel a hivatalos kategóriák között.